Mély fájdalommal búcsúzik Csernus Marianntól egykori színházi öltöztetője, Szabó Rea, akit több mint három évtizedes ismeretség és közös munka kötött a 97 éves korában elhunyt színésznőhöz. Kapcsolatuk kezdetben a színház falai között, a próbák és előadások sűrű világában formálódott, ám az évek múlásával jóval több lett egyszerű munkatársi viszonynál. Bizalom, ragaszkodás és számtalan közös emlék tette különlegessé azt a köteléket, amelyről most szívszorító sorokban emlékezett meg.
Szabó Rea felidézte, hogy kezdetben csodálattal, ugyanakkor némi félelemmel figyelte a legendás művésznőt. Első találkozásaik egyikére A nagymama című előadás idején került sor, amelyben Tolnay Klári játszotta a címszerepet, Csernus Mariann pedig Galambosné alakját formálta meg. Egy apró, játékossá váló szófordulat hamar közös titkukká lett, ám valódi közelségük csak lassan alakult ki. A színésznő erős személyisége mögött idővel megmutatkozott az érzékeny, bizalomra vágyó ember is.
A következő évtizedekben számos előadásban dolgoztak együtt. Szabó Rea ott volt Csernus Mariann mellett többek között A kaméliás hölgy, a Néró, a véres költő, a Rómeó és Júlia, valamint a Házasságon innen és túl színpadra állításakor is. Amikor a színésznő a Bethlen Téri Színházban folytatta pályáját, öltöztetője oda is követte. Csernus Mariann számára ugyanis megnyugvást jelentett, ha az előadások előtt és után egy olyan ember állt mellette, akit jól ismert, és akire minden helyzetben számíthatott.
A köztük lévő távolság fokozatosan eltűnt. A művésznő egy idő után arra kérte Reát, hogy ne magázza, és ne szólítsa többé művésznőnek, hanem egyszerűen hívja Mariannak. Kapcsolatuk ekkor már messze túlnőtt az öltözők és a kulisszák világán. Az öltöztető gyakran megfordult Csernus Mariann otthonában is, ahol hosszú és őszinte beszélgetéseket folytattak a színésznő életéről, családjáról, édesanyjáról, lányáról és szeretett kutyáiról.
Ezekben a beszélgetésekben egy olyan arcát ismerhette meg, amelyet a közönség ritkán láthatott. A színpadon rendíthetetlennek és erősnek tűnő színésznő a magánéletben megosztotta vele félelmeit, örömeit és legszemélyesebb emlékeit. Éppen ezért Szabó Rea számára Csernus Mariann elvesztése nem csupán egy kivételes művész halálát jelenti. Egy olyan ember távozott, aki hosszú éveken át része volt a mindennapjainak, és akinek öltöztetése közben nemcsak a jelmezek, hanem az élet történetei is előkerültek.
Különösen megrendítő az utolsó közös színházi nap emléke. Körülbelül két évvel ezelőtt, a Házasságon innen és túl egyik felújító próbáján a csaknem 95 éves Csernus Mariann azt mondta: számára elég volt. Rea odahívta a rendezőt, majd taxit rendelt, és lekísérte a színésznőt. Már akkor érezte, hogy valószínűleg utoljára haladnak végig együtt azon a folyosón, amelyen korábban oly sok izgalmas este, gyors átöltözés és felejthetetlen előadás előtt jártak.
Az öltöztető emlékeiben mégis a vidám pillanatok is elevenen élnek. Felidézett egy próbát, amikor a színésznő jelmezben, türelmetlenül várta őt az öltöző előtt, és sajátos humorával kérte számon, miért maradt ilyen sokáig távol. Ezek az apró jelenetek mutatják meg igazán, milyen bensőséges és játékos kapcsolat alakult ki közöttük.
Csernus Mariann 74 éven keresztül állt színpadon, távozása ezért a magyar színházi élet számára is pótolhatatlan veszteség. Szabó Rea búcsúja azonban azt is megmutatja, hogy a nagy művészek emléke nemcsak szerepeikben és felvételeikben marad fenn, hanem azokban az emberekben is, akik közvetlen közelről ismerték őket. Közös történetük most véget ért, de az öltözők csendjében, a színházi folyosókon és a szeretettel őrzött emlékekben Csernus Mariann alakja tovább él.
