Szabó P. Szilveszter és Lehoczky Zsuzsa között hosszú évek óta különleges szakmai és emberi kapcsolat van, ám barátságuk története jóval azelőtt kezdődött, hogy először együtt álltak volna színpadra. A musicalek egyik legismertebb hazai sztárja még gyerekként találkozott először Lehoczky művészetével – méghozzá egy bakelitlemezen keresztül. Akkor még aligha sejthette, hogy évekkel később nemcsak személyesen ismeri majd a legendás művésznőt, hanem közös előadásokban is szerepelhet vele.
Szabó P. Szilveszter gyerekkorában még nem tett különbséget musical és operett között. Az első nagy zenés színházi élménye az Egy szerelem három éjszakája televíziós változata volt. Később, 13 évesen Kanadában látta a Mikádó című angol operettet, majd a Csárdáskirálynő tévéfelvétele is mély benyomást tett rá. Számára akkor nem a műfaji határok számítottak, hanem az, hogy fantasztikus színészeket látott, akik zenével, humorral és drámával egyszerre tudták magukkal ragadni a nézőt.
Lehoczky Zsuzsa azonban még ennél is korábban bekerült az életébe. Otthon megvolt nekik a My Fair Lady bakelitlemeze, amelynek borítóján Básti Lajos mellett Lehoczky Zsuzsa szerepelt. Szilveszter számára már a hangfelvételen keresztül is érződött a színésznő különleges személyisége és játéka. Évekkel később, amikor az Operettszínházhoz került, szinte valóra vált egy gyermekkori álom: ugyanazon a színpadon játszhatott azzal a művésszel, akit korábban csak lemezről és televízióból csodált. Ezt később élete egyik legnagyobb ajándékának nevezte.
A két művész között az együtt töltött évek alatt mély szakmai barátság alakult ki. Kölcsönösen tisztelik egymást, és Szabó P. Szilveszter mindig örömmel emlékszik vissza a közös munkákra. Bár a közönség elsősorban nagy musicalszerepeiről ismeri, az operett világa is fontos része maradt a pályájának. Nem tekint rá idegen műfajként, hiszen gyerekkori színházi élményei ugyanúgy kötődnek az operetthez, mint a musicalhez.
Az elmúlt években azonban Szilveszter életében a család egyre fontosabb helyre került. Nemrég nagypapa lett, méghozzá egy kislány nagypapája. Tréfásan meg is jegyezte, hogy náluk szinte mindenki lány – a családban még az egyik kutya is nőstény. A színész szerint már lánya 19 évvel ezelőtti születése alapjaiban megváltoztatta az értékrendjét. Addig szinte kizárólag a színház létezett számára, utána azonban rájött, hogy az élete nem állhat napi huszonnégy órában a színészetből.
Szabó P. arról is őszintén beszélt, hogy soha nem hajszolta mindenáron a szerepeket. Nem akart kapcsolatokat építeni csak azért, hogy munkát kapjon, és nem próbált megfelelni másoknak. Saját bevallása szerint szókimondó személyiség, ami időnként szakmai és magánéleti konfliktusokhoz is vezetett. Ugyanakkor több olyan ember is volt körülötte, aki évekkel később elismerte: bizonyos kérdésekben igaza volt, és még inspirációt is adott nekik ahhoz, hogy másként gondolkodjanak.
A színház továbbra is meghatározó része az életének. A József Attila Színházban ő rendezi majd a Ghost című musicalt, amelyet korábban színészként is jól megismert. Augusztus 29-én pedig Veresegyházon, a Mézesvölgyi Nyár Nem rongyos élet című gáláján ismét operettet énekel. Így az a műfaj, amelyet gyerekként még egyáltalán nem választott külön a musicaltől, ma is elkíséri – ahogy az a különleges barátság is, amely egy Lehoczky Zsuzsát ábrázoló régi bakelitlemez borítójával kezdődött.
