Stohl Andrásnak máig van egy szerep, amelyről nem tudott teljesen lemondani. A színész szerint a Kincsem főszerepét nagyon eljátszotta volna, ám végül Nagy Ervin alakíthatta Blaskovich Ernőt. Érdekes módon a történetben nincs valódi harag, mégis van benne valami fájdalmas: Stohl pontosan tudja, hogy egy olyan lehetőségről maradt le, amelyre szakmailag és személyesen is vágyott. És vajon miért éppen ő nem kapta meg? A válasz egyszerűnek tűnik, de a háttérben több tényező is közrejátszott.
Stohl az Abaházi Presszóban vallott arról, hogy a 2017-ben bemutatott romantikus kalandfilm főszerepét szívesen eljátszotta volna. A lovaglás ugyanis régóta szenvedélye, ráadásul a Nemzeti Vágtának is állandó szereplője. Mégis úgy érezte, hogy a szerephez túl kicsi és túl öreg volt. A színész azonban nevetve azt is megjegyezte, hogy a filmvásznon sokszor csalóka a magasság, majd elárulta: valójában 178 centiméter magas, csak szerinte nem előnyösek az arányai. Rövidebb lábak, hosszabb felsőtest – állítja magáról. A Kincsem főhőse azonban végül nem ő lett, hanem Nagy Ervin, aki a szerep kedvéért egy igazi férfiszínészi álmot élhetett át.
Ráadásul Nagy Ervin pontosan tudta, hogy Stohl András is pályázott erre a lehetőségre. Akkoriban egy színházi lapnak arról beszélt, milyen érzés volt megkapni Blaskovich Ernő szerepét. Úgy fogalmazott, hogy ez igazi férfiszínész-álom: lovaglás, nők, rosszfiúság, majd győzelem a végén. A legpikánsabb rész azonban az volt, hogy elmondása szerint Stohl is irigyelte tőle a lehetőséget, sőt, a két színész közötti baráti ugratások egyikeként még azt is felidézte, hogy Stohl nagyjából annyit mondott neki: „rohadjál meg”. Persze mindez nem valódi ellenségeskedést jelentett. A két színész jó kapcsolatot ápolt, a megjegyzések inkább a szakmai irigység és a baráti évődés határán mozogtak.
És mintha az élet különös módon mégis rendezni akarta volna a helyzetet, a két színész egy másik közös munkában már egészen más szereposztásban találkozott. A Válótársakban testvéreket alakítottak, akik között a konfliktus egy ponton odáig fajult, hogy verekedés lett belőle. A jelenet annyira intenzívre sikerült, hogy Stohl egy rossz esés következtében kissé meg is sérült. Így miközben a Kincsem miatt legfeljebb szóban ugratták egymást, a kamerák előtt már valóban ölre mentek. Furcsa fordulat, nem igaz?
A történet legérdekesebb része mégis az, hogy Stohl András ennyi év után sem tagadja: szerette volna megkapni azt a szerepet. Nem keserű panaszként beszél róla, inkább egy régi, elszalasztott lehetőségként, amelyre még mindig emlékszik. Nagy Ervin pedig végül beírhatta a nevét Blaskovich Ernő megformálójaként. Egy elveszített szerep, egy kis szakmai irigység, majd egy forgatási bunyó – két népszerű színész történetében ez már önmagában is meglehetősen különös fejezet. A kérdés csak az: mi lett volna, ha annak idején mégis Stohl ül fel arra a lóra?
