Krizsó Szilvia ezúttal nem finomkodott. Az egykori közmédiás sztár, aki hosszú éveken át a magyar televíziózás egyik meghatározó politikai műsorvezetője volt, olyan kemény kritikát fogalmazott meg a politikai közéletről, amely aligha marad visszhang nélkül. Az Este és A Szólás Szabadsága egykori műsorvezetője 13 éve távozott a televíziózástól, de a közéletet azóta is figyelemmel kíséri. És amit lát, attól időnként igencsak felszalad a szemöldöke. Szerinte vannak olyan politikusok, akiknek már rég eljött volna a hallgatás ideje, mert amit az elmúlt 16 évben tettek, az szerinte vérlázító volt. Ráadásul úgy látja, éppen azok maradnak harsányak, akiknek talán már sokkal visszafogottabban kellene megszólalniuk.
Krizsó szerint azonban a probléma jóval mélyebb annál, mint hogy egyes közszereplők továbbra is hangosan hallatják a hangjukat. Úgy véli, a társadalomban még mindig rengeteg zavarodottság és feszültség van, ezért hosszú időbe telhet, mire a sebek valóban begyógyulnak. Ez pedig különösen erős kijelentés attól, aki éveken keresztül belülről látta a közmédiát, és ma már kívülről szemléli annak változásait. Bár bizakodással tölti el, amit egykori munkahelyén tapasztal, egyelőre nem érzi úgy, hogy minden rendben lenne. Sőt, a közmédia múltjáról egészen határozottan fogalmazott: szerinte az ott történtek nemcsak azoknak ártottak, akik elszenvedték a következményeket, hanem azoknak is, akik tapsoltak hozzá.
Talán még meglepőbb, hogyan reagált arra, amikor a közmédia képernyője elsötétült. Sokan azt gondolhatnák, hogy egy ilyen pillanat számára elégtételt jelentett volna. Krizsó Szilvia azonban egészen mást érzett. Nem diadalt vagy kárörömöt, hanem mély szomorúságot. Úgy fogalmazott, most a romokon kell valami újat építeni, és ő ennek nagyon szurkol. Egyúttal hangsúlyozta azt is, hogy a hatalom elszámoltatását társadalmi érdeknek tartja. Vagyis számára nem az a kérdés, hogy ki győzött és ki veszített, hanem az, hogy lehet-e egyáltalán egy egészségesebb közéletet felépíteni abból, ami az elmúlt évek után maradt.
Közben egy másik kérdés is egyre érdekesebbé válik: vajon visszatérne-e valaha a képernyőre? A válasza erre szinte egyértelmű. Bár imád dolgozni, ma már sokkal jobban szeret élni, és nem akarja feladni azt a szabadságot, amelyet az elmúlt 13 évben kialakított magának. Napi műsort biztosan nem vállalna, hiszen nem vágyik arra, hogy ismét nap mint nap munkába járjon, és újra főnökei legyenek. Saját ritmusát a saját és családja igényeihez igazította, és úgy tűnik, ezt nem cserélné el a televíziós reflektorfényre.
Krizsó Szilvia tehát nemcsak a politikáról mondott szokatlanul kemény véleményt, hanem saját múltjával kapcsolatban is világos határt húzott. Nem akar visszatérni oda, ahonnan 13 éve elindult, miközben azt sem rejti véka alá, hogy továbbra is figyeli, mi történik a közéletben. Szavai azért is lehetnek különösen súlyosak, mert nem kívülállóként beszél: hosszú éveken át maga is a politikai televíziózás egyik ismert arca volt. Most pedig azt mondja, vannak, akiknek talán már tényleg ideje lenne elhallgatniuk. De vajon képes lesz-e a közélet valóban túllépni azon, amit ő még mindig begyógyulatlan sebként lát?
