Hat év telt el Verebély Iván halála óta, de a Jászai Mari-díjas színész és komikus emléke továbbra is él a közönségben és családjában. A legendás művész évtizedeken keresztül volt a magyar színházi és kabaréélet meghatározó alakja, jellegzetes humorát, arcjátékát és hangját több generáció ismerte. A Vidám Színpadon, később pedig a Centrál Színházban is számtalan emlékezetes szerepet játszott, miközben filmekben, televíziós produkciókban és szinkronszerepekben is rendszeresen hallhatta-láthatta őt a közönség.
A színészet iránti érdeklődése különleges módon alakult ki. Édesapja az István Kórház főorvosa és egyben a Vígszínház házi orvosa volt, így a kor legnagyobb színészei rendszeresen megfordultak náluk. Verebély Iván egy 2019-es Story-interjúban úgy emlékezett vissza, hogy tulajdonképpen ezek a találkozások „fertőzték meg” a színház szeretetével. Egy különösen érdekes családi történetet is felidézett: édesapja ideggyógyászként mélyhipnózissal is kezelt, és Latabár Kálmán hetente kétszer járt hozzá.
A színház világa Verebély Iván gyermekeinek életében is természetesen jelen volt. Fia, Verebély Marcell azonban soha nem akart színész lenni. Gyerekkorát színházakban töltötte, a kulisszák mögül figyelte édesapját, de már 16 éves korában tudta, hogy sokkal inkább a televízió és a film világa érdekli. Végül valóban ezen a területen találta meg a hivatását: az RTL kreatív vezetőjeként és producereként olyan nagyszabású műsorokon dolgozott, mint az X-Faktor, a The Voice vagy a Sztárbox.
Marcell korábban arról is mesélt, hogy édesapja rendkívül büszke volt a televíziós karrierjére. Verebély Iván igyekezett minden olyan adást megnézni, amelyen fia dolgozott. Ha éppen színházi előadása volt, később felvételről nézte végig a műsort, és állítólag még a stáblistát is megvárta, hogy meglássa rajta Marcell nevét. Fia szerint tőle örökölte azt a hatalmas munkabírást is, amely ma az ő mindennapjait jellemzi.
A kettejük közötti 52 év korkülönbség ellenére rendkívül szoros kapcsolatban álltak. Marcell úgy fogalmazott, soha nem élték meg hátrányként a nagy korkülönbséget, mert édesapja egész életében fiatalos maradt. Szinte minden nap beszéltek egymással: amikor Marcell végzett a munkával, gyakran az apját hívta fel elsőként, és egészen hazáig beszélgettek, meséltek egymásnak és viccelődtek. Amikor Verebély Iván egészsége megromlott, gyermekei és legközelebbi családtagjai felváltva ápolták.
Marcell éppen az Álarcos énekes egyik forgatásán dolgozott, amikor nővére felhívta a fájdalmas hírrel: édesapjuk elhunyt. Utólag számára az jelent némi vigaszt, hogy az utolsó időszakban is közel lehetett hozzá – Verebély Iván a harmadik emeleten lakott, ő pedig ugyanabban az épületben, egy emelettel lejjebb bérelt lakást. Így az apa és fia közötti különleges kapcsolat egészen az utolsó pillanatokig megmaradhatott.
Verebély Marcell végül ugyan nem követte édesapját a színpadra, mégis továbbvitte a családi örökség egy fontos részét. A színház helyett a kamera másik oldalát választotta, ahol ma Magyarország legnagyobb televíziós produkcióinak létrehozásában vesz részt. Hat évvel Verebély Iván halála után pedig talán éppen ez az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy a művész hatása nem ért véget a színpaddal: fia munkájában, hozzáállásában és emlékeiben ma is tovább él.
