Bay Éva évtizedek óta fáradhatatlanul főz, süt és vendégül lát, de van valami, amit még ennél is nehezebben visel: ha őt akarják ünnepelni. Az egykori bemondónő számára a gondoskodás természetes állapot, a nagy összejövetelek pedig nem tehernek, hanem örömnek számítanak. Férjével, Lacival közel negyven éve rendeznek hatalmas társasági alkalmakat, amelyekre Éva nem ritkán komplett lakomával készül. Legutóbb például vadas zsemlegombóccal, pacal burgonyával, halászlével és túrós csuszával várta a vendégeket. Mindezt olyan magától értetődően meséli, mintha egy ekkora menüsor elkészítése valóban gyerekjáték lenne. De honnan ered ez a mániákus vendéglátás?
A történet még akkor kezdődött, amikor Pasaréten éltek, és az anyósáék tavasszal két hétre Sopronba utaztak. Ez éppen egybeesett László születésnapjával, ezért a házaspár meghívta a barátokat. Nem néhány emberről volt szó: összesen huszonhárom vendég érkezett. Éva pedig úgy készült, mintha egész étterem működne a lakásban. Svéd gombasaláta, majonézes krumplisaláta, sültek, különféle tekercsek, pogácsa és sütemények sorakoztak az asztalon. A helyzet annyira zsúfolttá vált, hogy ülőhelyből sem jutott mindenkinek. Később Pilismaróton folytatódtak a legendás összejövetelek, ahol egy-egy alkalommal hatvanan is összegyűltek. Volt sörcsap, rengeteg hús és hatalmas tárcsa is: tíz kiló libazsírban előbb négy kiló csirkemáj, majd hat kiló csirke és ugyanennyi tarja készült. Alig fél óra alatt szinte minden elfogyott.
A legnagyobb fordulat azonban Éva saját hatvanadik születésnapján következett. Férje és fia titokban meglepetésbulit szerveztek neki, miközben ő mit sem sejtett. Éva inkább elment sétálni a kutyával, ám amikor hazatért, száz ember várta a kertben. A reakciója nem éppen az volt, amire a szervezők számíthattak. Kinyitotta a kaput, meglátta a vendégsereget, majd azonnal visszacsukta, és kijelentette, hogy ezt nem tehetik vele. Hiszen ő mindig ad, mindig készül, mindig másokról gondoskodik – hogyan tudná elfogadni, hogy egyszer ő legyen az ünnepelt? Bár a buli végül megtörtént, Éva olyan határozottan jelezte férjének, hogy ezt nem szeretné még egyszer átélni, hogy egy meglehetősen meghökkentő fenyegetés is elhangzott. Azt mondta, ha a hetvenedik születésnapjára is szervez valamit, lelövi magát. A történetet ma már nevetve idézi fel, és a jelek szerint férje megértette az üzenetet: Éva most is itt van, vagyis a hetvenedik születésnapon nem ismétlődött meg a százfős meglepetés.
Mindez jól mutatja, mennyire különös kapcsolatban áll a vendéglátással. Miközben egy hatalmas társaság ellátása másnak komoly megterhelés lenne, ő inkább kikapcsolódásként éli meg. Szerinte egy halászlé és egy túrós csusza elkészítése szinte semmiség, és még a bonyolultabb fogásoktól sem riad vissza. Saját bevallása szerint az agya olyan, mint egy hatalmas szakácskönyv, ezért fejben szinte bármikor össze tud állítani egy teljes menüt. Ráadásul a vendégei ízlését is pontosan ismeri, így tudja, melyik ételnek lesz biztos sikere. A gondoskodás nála nem egyszerű házimunka, hanem szinte életforma.
És talán éppen ez teszi annyira különössé Bay Éva történetét. Miközben sokan örömmel fogadnák, ha egyszer más készülne értük, ő szinte képtelen átadni ezt a szerepet. Neki az jelenti az örömöt, hogy ő rakja az asztalra az ételt, ő gondol minden apróságra, és ő látja vendégül a többieket. Amikor azonban egyszer száz ember várta őt a saját kertjében, hirtelen megfordult minden: az ünneplésből teher lett, a meglepetésből pedig valóságos sokk. Vajon képes lesz-e valaha egyszerűen hátradőlni és elfogadni, hogy most kivételesen mások gondoskodnak róla?
